A politikai küzdőteret az utóbbi években íróasztalra cserélő Dorosz Dávid új regényével ott vág bele a magyar valóságba, ahol a legfájdalmasabb. A hatalom árvái egy feszült politikai thriller, „a NER vádirata”, és ijesztő pontossággal rímel a közelmúlt gyermekvédelmi botrányaira. Honnan jönnek a belső információk a „rendszer legmocskosabb részeiről”? Miért érezzük, hogy magunkra hagyott árvák vagyunk a saját hazánkban? És miért gondolja úgy Dorosz, hogy azok helyett is írnia kell, akik ezt jelenleg nem tehetik meg? Az íróval belső informátorokról, a folyamatos radikalizálódásról, a társadalmi béke lehetőségéről és előző alkotása, a Mindenki lelép készülő filmadaptációjáról is beszélgettünk Budapesten.
Szol24: Az előző interjúnkat a Mindenki lelép című köteted kapcsán tavaly augusztusban készítettük, akkor említetted is, hogy épp a következő könyvön dolgozol. Olyan érzése lehet az olvasónak, hogy egy jóval nagyobb léptékben gondolkodtál most, A hatalom árváival. Mennyire volt más az alkotási folyamat?
Dorosz Dávid: Amikor tavaly megjelent a Mindenki lelép, ennek a könyvnek a jelentős része már készen volt. Sokat segítettek a csodálatos olvasói visszajelzések, és az, hogy rengeteg olyan ember talált meg, akit forrásként tudtam használni: főleg a NER-en belül dolgozókra gondolok, akik betekintést engedtek a rendszer legmocskosabb részeibe.
Ez a regény a NER egyfajta vádirata is. A címet az motiválta, hogy azok a sebek, amiket a hatalomtól kapunk, valójában árvává tettek minket, akik ebben az országban élünk. Magunkra hagyva, az út szélén vagyunk a hatalom részéről. Az foglalkoztatott, hogy a három főhősöm felnövésébe, karrierjébe és romantikus viszonyában mennyire van jelen a hatalom.
A bemutatón Ott Anna már említette, hogy mennyire rémisztően aktuális lett ez a könyv, akár ha a 2024-ben kirobbant kegyelmi ügyre, akár a még aktuálisabb Szőlő utcára gondolunk. Mennyire merültél alá ennek a témának? Milyen volt a kutatómunka a szociális világban, a gyermekvédelemben?
Több része volt a kutatómunkának. Az egyik a hagyományosabb, ami az elmúlt 40 évre koncentrált, hiszen a történet fő része 1989-ben kezdődik. Ebben nagyon sok könyvtárazás, olvasás és interjúzás volt az akkori aktív emberekkel. A kutatás másik fele még izgalmasabb volt: a rendszer különböző szintjein lévő, aktívan dolgozó szereplőkkel való beszélgetés. Az volt a célom, hogy a lehető leghitelesebben tudjam megrajzolni és ábrázolni a NER-t ebben a kisvárosi környezetben….
Folytatás a Szol24 oldalán.